Panka blogja:)

Kedves Lelkes Blogolvasók!

Van eg rossz hírem meg egy jó (vagy egy még rosszabb?). Meg se kérdezem, melyikkel kezdjem, úgyis én döntöm el!:P

Szóval a sima rossz: ez az utolsó blogbejegyzésem, nem írok többet.:( De mi a másik? Teljesen nem hagyom ám abba, csináltam egy új blogot, ahova ugyan importálni nem tudtam ezt a blogot, szóval tiszta lappal kezdek. Ide nem tudok saját készítésű videókat feltenni, pedig én mindent megpróbáltam (a műszaki intelligenciámra utaltam már párszor). És a blogspot-ban jelenleg több lehetőséget látok. A látogatókat és a KOMMENTEZŐKET ott is soXeretettel várom/látom!

Tschüß(i)

Panka

UI: www.panka-blog.blogspot.com

...ami nem sikerült...
Megvágtak...:( Az a hülye saroktolatás nem jött össze, pedig eddig általában sikerült megcsinálnom. Az volt a baj, hogy mindig rossz irányba próbáltam javítani...:( Na nem baj, végülis jogos volt, legalább addig is egy barommal kevesebb az utakon. Jövő hét szerdán megyek újra...:)

Ja, de legalább az EÜ megvan.

"Az álom, mit nem láttak még,
és győzni, hol nem győztek még.
A bánatot eltűrni némán,
s ott járni, hol nem jártak még.
A vágyad nem elérhető,
de látod a távoli célt.
A lélek, csak az segít tovább,
s megnyílik a csillagos ég!
Törvényem ez, ezt követem én,
ha nincs is már remény, a hitem az él.
Az vezet tovább, s mind, ki előre néz
annak bármilyen göröngyös útja van nem lesz nehéz.
Bízom hát, mert ki céljához hű,
tudja, hogy merre lép.
Arra glória nem vár talán,
csak egy csöpp békesség.
Ha talán jobb lesz így a világ,
nem volt értelem nélkül a lét,
s a vérem nem hiába hullott!
Elértem a távoli célt."

Tegnap a Magyar Színházban megnéztük a La Mancha lovagja c. musicalt. Különleges alkalom volt, mert lehetőségünk nyílt egy rövid színházbejárásra is. Fölléphettünk a világot jelentő deszkákra, megnézhettük a zenekari árkot, a próbatermet, és a végén még a musical próbájára is belesshettünk.:) Ez igazi élmény volt!;) Utána volt egy kis szabadidőnk, ezalatt mi elmentünk vacsorázni. Maga a misical fergeteges volt, nekem nagyon tetszett!!! Örülök, hogy elmentem, nagy élmény marad, az biztos!;) Hazafelé lezsíroztuk az erről szóló cikket, ígéretet kaptam egy újabb adag diákbakira. A buszon sokat beszélgettem GO Tanárnővel, és mivel Geiszelhardt Tanárnőt kitúrtam a helyéről, ők ellenpartit szerveztek DéDórival. Közölte, hogy útban voltak a cuccaim, és legszívesebben kivágta volna őket az ablakon, ja, és természetesen jól kibeszéltek engem...!;) Most találkoztam az első olyan emberrel, aki komolyabban éreklődött az újság háttérmunkái iránt, és ez olyan jól esett!:) Erről jut eszembe: tudtommal ma szeptember 19-e van, szóval aki még holnap is élni akar, az nagyon hamar küld nekem cikket! Különben holnap a fél refi nem megy haza. Azt hiszem, nagyon finom és nőies voltam...
Óhh, és képzeljétek, ugyanazzal a busszal mentünk, amivel az osztálykirándulásra: Tomi megtalálta a beázásnyomot!!!

Életünk utolsó közös osztálykirándulása. A GPS idei célja (Pannonhalmán keresztül) Kisnyalkapuszta volt. Miután Viktor is pár perces késéssel beesett (hozta a laptopot???) Pannonhalma felé vettük az irányt, ahol megtekintettük az Apátságot. Majd az időjárás miatt egy rögtönzött Cseszneki-vár látogatás következett. A vár romjai között sétálgatva pedig úgy döntöttünk, hogy az elhalasztott túrát -lerövidítve bár, de- megcsináljuk. Így a nemvirslik nyakukba kapták a hátizsákot, és nekivágtunk! Párszor eltévedtünk, néha visszafordultunk, de végül megérkeztünk, megtaláltuk a buszunkat! Szeretem az ilyen túrákat, mert jókat lehet beszélgetni, és remek a hangulat...:) Majd tényleg megindultunk Kisnyalkapuszta felé... amíg úttest volt addig busszal, a földút kezdetétől pedig gyalogosan. Szerencsére a tulajbácsi lejött a traktorral, így a cuccainkat nem kellett cipelni. Estére megeredt az eső, na de egy refis diákot pár hektoliter víz nem gátol meg abban, hogy ne a tábortűznél süsse meg a vacsoráját! Mindenki körberajzolta a kezét, kivágta és írt rá valamit. Az elkészült tablót majd kirakjuk az osztálytermünkbe, szép kis emlék lesz! Volt néhány nagyon meg6ó.:) Ez egy nagyon szuper ötlet volt.;) Éjjel pedig megcsináltuk a direkt erre az alkalomra összeállított kvízt, melynek kérdései az elmúlt 3 év történéseiből kerültek ki. Hát nem volt könnyű... de jó volt! A csapatom aktivitása... áá inkább hagyjuk; egyes nyelvórákon is pont ilyen.xD Ezek után végignéztük / végigröhögtük a 3 év képanyagát, és beszélgettünk, meg beszélgettünk etc. ... Én negyed 5-ig emlékszem az eseményekre, akkor mentünk el lefeküdni.
Másnap... entschuldigung aznap reggel (hajnali!!!!) fél kilenckor nekiálltunk ebédet csinálni. Itt most egy kis logikai zavar figyelhető meg, de az előkészületek után megreggeliztünk. Délelőtt egy csomót beugróztunk, majd Emőke néni társasjátékával játszottunk. Kár, hogy előbb nem találtunk rá, mivel nagyon jó társas!!! Nem kell hozzá sok logika, csak őszinteség! Nekem rettenetesen bejött, szívesen játszottam volna még!!! Érdekes kérdések jöttek fel, amikre jó volt válszolni... Hát ez most egy kicsit fura lett, de aki ott volt az azt hiszem, érti mire gondolok.:)
Ebéd után sajnos go home. Elég sz¤r érzés volt tudni, hogy ez az utolsó... ráadásul az utolsó legvége...:( Mégis inkább annak kell örülni, hogy megtörtént...!
JA, és képzeljétek el, volt bennem egy kullancs!!! A lábamban...:) Azt mondják, túlélem.xD
 

Talán mondhatjuk azt, hogy ma volt az első hivatalos tárgyalásunk főszerkesztőkként, ahol mindketten ott voltunk.:) Igazgató úr szólt matekóra után, hogy a következő szünetben jön a(!) Csaba, és megbeszélik, amit ilyenkor meg kell, úgyhogy menjünk mi is. Hát az énekóráról kb. negyed órát sikerült késnünk... Amikor bekopogtunk, még éppen láttam, ahogy GO tanárnő a zongora előtt ülvéből (igen, így!) vigyázállásba vágja magát, és közli, hogy nincs elnézés: neveket követel. DéDóri elmondta hogy miért és hol voltunk, erre a Tanárnő elkezdi, hogy jó, de "Márkus Anna ezt most jól megszívtad" és ezzel elővette azt az ominózus Református Nevelést... és körbeadta...!!! Mindenki hangsúlyozom MINDENKI megnézte...:( Ezek után meg hogy tényleg rosszkor jöttünk vissza, mert éppen egyesével meghallgatás történik, mindenkinek énekelnie kell egy ifjúságit. Azt mondta a Tanárnő, hogy magabiztos hangom van...XDXDXD Ezt eddig még senki sem mondta...=)
Gőzerővel pakolok a kirándulásra, fél óra keresés után még a hálózsákom is meglett! A holnapi viszontlátásig!
 

Éppen irodalomóra van, és a pad alatt wapozok!:)
Dehogyis, csak vicceltem.=)
Hétfőn volt az első olyan szalagavatós próbánk, amikor palotást is táncoltunk. Nagyon jó volt!:) Ezért szerettem néptáncolni. A palotás még mindig közelebb áll a szívemhez.:) De a keringő is kezd összeállni a fejemben. Bár pont abba a sorba kerültünk, amelyik a legnagyobbat szívja, nekünk a legnehezebb, egy csomószor helyet kell cserélnünk, hogy ugyanúgy álljunk, mint a többiek. Attila egész végig azt hajtogatta, hogy ez nem szívás, hanem kihívás.
Tegnap reggel voltam vezetni, visszaesve feleltem törin. Élmény volt látni, mennyire összetartó az osztály, ha az a cél, hogy én feleljek. Tesiórán kitúrtak a kapumból. Vesztettünk is! Úgy kellett nekik. Viszont a második meccset nyertük, és én is rúgtam egy gólt!=)
Holnap indulunk utolsó közös kirándulásunkra... várom is meg nem is. Épp most mondta a Tanár úr, hogy lehet kérvényezni az igazgatónál, hogy évet ismételhessünk. =) Hamar eltelt ez a pár év.:( Viszont mindjárt kicsöngetnek! Tschüß(i)!

Tegnap a hitről beszélgettünk hittanórán. Mi az a hit? Milyen fajtái vannak a hitnek? A Tanárnő azt hozta fel példának, hogy: azt hiszi, hogy év végén a Pankát megbuktatja hittanból. Hogy ez nem hit. Ez szándék és akarat. Én meg erre: azt hiszem, én meg beszélni fogok este a Miska papival.:)
Tesiórán meg fociztunk; én szemüveg nélkül, mivel nem lett teljesen jól beállítva.  Kisanna szerint jobban védtem így, hogy nem láttam semmit...xD
És tegnap volt az első németfaktom is: semmi gáz, ugyanolyan hülyének érzem magam, mint tizedik elején az új csoportban.:) Az előző szünetben megkeresett a Tanárnő, merthogy úgy látta, hogy nagyon megrettentem...xD Még bele kell szoknom, de láttam már ennél katasztrofálisabbnak a helyzetet!;)
Ja, és ma reggel a lányok 3:0-ra nyertek a 11.b ellen!!! Nájlonok forever!

Németórán átmentünk a németekhez a templomba. Persze, ez nem megy csak úgy, még véletlenül se lóghatunk el egyetlen órát sem... minimum 100 mondatot kellett velük beszélni. Hát... ha beleszámolom azt, hogy: Ja. és Nein. akkor közel járunk hozzá. A németek miatt bioszórán se voltam, persze én ezt egyáltalán nem bánom, nagyon jó volt velük beszélgetni! Már amenyire némettudásom engedte...:( De elmagyaráztam nekik, hogy mi látható az iskola címerén. Még szerencse, hogy tavaly a Feke tanárnő ennyit szivatott a kérdéssel.:) Bence szavaival élve: ezek a németek mindenre kíváncsiak voltak.:)
Délután/este adtak egy fergeteges koncertet. Nekem nagyon tetszett, szerintem zseniálisan jó volt, még több ilyet!!! Az egyik kürtös bácsival már délelőtt lepacsiztam, vele a koncert után is beszélgettem, ő az egyik legpozitívabb emlékem máról. Csak a búcsúzás volt szomorú...:( Mára ennyi. Tschüß!
 

Péntek-szombaton voltam Dunaharasztiba babát vigyázni. Őszintén szólva nagyon büszke vagyok magamra, ugyanis reggel a Jancsi a mentők és a segélyhívó telefonszámával hagyott ott a gyerekekkel; és egyikre sem lett szükség! A Borókát meglepte, hogy otthonhagyták, rögtön utána bele is ült a babakocsiba, és el is töltött ott vagy húsz percet, aztán amikor konstatálta, hogy nem megyünk sehova, akkor közölte, hogy akkor menjünk játszani! Voltak érdekes pillanataink, pl. a pelenkázás: mondanom se kell, hogy combközépig sikerült a kisasszonynak... Az alvással se volt semmi gond, ott volt Matilda (a babája), sőt még az ebédbe se halt bele senki (ez valószínű annak köszönhető, hogy én csak melegítettem...). Szokták mondani, hogy a harmadik gyerek már magának készíti be a fürdővizet. Nem. A harmadik gyerek maga viszi el a teli pelust a szemetesbe a pelenkázás után...:) Este amikor elment a Johanna a Boróka üvöltött, de végül csak sikerült megnyugtatni, és nekiálltunk kocsizni (a két báty hatása). Az esti grillpartinkat elmosta az eső, úgyhogy bent tartottuk meg. Másnap igazából nem történt semmi, azt leszámítva, hogy a Borinak megtetszett a telefonom, megpróbálta lekaparni a körömlakkomat, valamint autogrammot adott a határidőnaplóm és az angolfüzetem néhány oldalára...:):):)
(A kép régi, most szereztem, de én is rajta vagyok... ---> ezt hiányoltátok múltkor. Bocs a piros szemekért, de a lustaság fél egészség, és miért ne legyek teljesen az?)
 

Vasárnap végigültük életem utolsó gimis tanévnyitóját, ami egyébként kész röhej volt, de ezt inkább nem részletezneém...:D

Ma pedig voltam Budapesten sejtpusztításon. Egy csomó matekfaktossal voltam körülvéve, akik még néha értették is a hipovalami geometriát. Az egyik angol előadás alatt (I cink) amőbáztunk a DéDórival, és jelentem, hősiesen föltornáztam magam egy döntetlenig! Amúgy a társaság jó volt, a Burger King-et is viszonylag hamar megtaláltuk, úgyhogy mindenképpen érdemes volt elmenni!:) Jól éreztem magam!:)

Tegnap ünnepeltük Attila nagykorúvá válását. Eredetileg meglepetésbulinak indult, de az érintett rájött...:S De azért jót színészkedett: jól imprózta a meglepődést. Mielőtt odamentünk volna Attiláékhoz, Kisannával feldíszítettük az Oscart. Fölfújtunk egy tonna lufit, a végén már alig bírtuk a fuvolás tüdőnkkel... Nem lehet leírni azt az örömöt, amikor kiderült, hogy az utolsó előtti lyukas, és nem kell felfújni. Utána átvágtattunk Attiláékhoz, ahol felköszöntöttük, ettünk tortát és megnéztünk egy ppt-t Attila 18 évéről. Aztán megköszöntünk a vendéglátást és elindultunk hazafelé... Vagy mégsem???
Mindenki az Oscar címét pötyögte be a nem létező GPS-ébe, ott vártuk Attilát, akit bekötött szemmel hoztak. Itt viszont már sikerült a meglepetés, mivel erre már tényleg nem számított, hogy ott is mi leszünk.:) A bár éjfélkor zárt, addig ki is használuk a lehetőségeket.:)

Ma megint voltam vezetni. Kicsit el vagyok keseredve, mert nem nagyon megy.:( Bár az oktatóm bíztatott, hogy lesz ez még jobb is, de akkor is rossz érzés...:S Na mind1, ha annyi más embernek sikerült megtanulnia vezetni, akkor nekem is menni fog (előbb vagy utóbb biztosan). De holnap és holnapután megyek Dunaharasztiba kölköt vigyázni!:):):) Elvileg holnap délelőtt egyedül leszek otthon a gyerekekkel... hát ettől tartok egy kicsit, de majd megoldom.
 

A hétvégén leugrottunk Bencével Szombathelyre. Amíg a fiúk bódét építettek az egyik kertben, Diával sétáltunk egy kicsit a Savaria karneválon. Nem volt nagy durranás, ugyanaz a baj, mint a tatai rendezvényekkel: évről évre ugyanaz, semmi változatosság... Szombat este tartottunk egy nyárzáró grillpartit, annyit ettünk hogy az nem igaz. Én sütöttem a húst, értsd: ültem a földön a grillcucc mellett és ha szóltak megfordítottam a kaját. Végül elmentünk horgászni (=fiúk), én megvertem Scrable-ben a Diát... bár lehet, hogy csak hagyta magát megverni...

Ma pedig voltam vezetni. Életemben először.:) És azt kell hogy mondjam: nem is volt rossz.;) Hazafelé már én vezettem. Ugyan a kuplungot néha el akarom felejteni, meg néha annyira koncentrálok, hogy elfelejtek levegőt venni, és ilyenkor rámszól az oktató, hogy: Vegyél levegőt! Alapvető életfeltétel! A Bence azt kérte a névnapjára, hogy hozzak neki ajándék fát és gyalogost. Hát ezt a kívánságát nem sikerült teljesítenem...:( A többit majd a Krétakorban. Ugyanis az oktatóm megkért, hogy legyen egy sorozat a jogosítvány megszerzésének menetéről, meg az élményeimről... Az ötletének ismertetését azzal fejezte be, hogy fényképezőgépet is hozott... Szóval egyszerre két blogot is írok!:)

de ma pereceltem egy akkorát, mint a nemtudommi. Ennek eredményeképpen egy bazinagy gézdarab feszít a könyökömön, amiből először kiszedték a kavicsokat...:S És jelenleg nem nagyon tudom behajlítani.:( Amúgy semmi komoly bajom, azt leszámítva, hogy három percet sikerült feküdnöm a földön, rááadásul hason, mert úgy vágódtam el... és igen, a könyököm ment tropára. Aranyosak voltak a többiek, mindenki visszajött, ott álltak egy körbe fölöttem, a végén már mentőt akartak hívni... Mondtam, hogy semmi baj, csak várjanak pár percet, amíg lesz energiám felállni...
Szóval tegnap voltam először görkorizni. Lassan, de biztosan. A síelésnél meg persze itt is ez az alapelvem. Tegnap nem is történt semmi, azt leszámítva, hogy 10perc után lehoztak a Barta melletti lejtőn, és hát elindulni meg menni egész tűrhetően tudok... a megállással még mindig komoly gondjaim vannak (ennek köszönhető a mai alakításom is). Néha síkítani lenne kedvem, mert nem tudok megállni, de ilyenkor mindig eszembe jut egyik osztálytársunk, és inkább csöndbe maradok. Visszatérva lejtőhöz: az Arnoldnál sikerült megállnom.;) Egyelőre ennyi. Most pár nap szünet következik, mivel leugrunk Szombathelyre, de hétfőn este tuti újra megyek!
P.S.: Ugyan ezt már itthon is bejelentettem, de szólok Nektek is: a temetésemen Strausst játsszatok! Köszi::)
 

Egyesek szerint egy egészen nagy Boróka-kultusz van a blogomon... Hát akkor folytassuk!
Vasárnap ugyanis lejöttek a Jancsiék egy kicsit. (A képek közül nem tudtam kiválasztani a legmegfelelőbbet, ezért raktam fel többet.) Először is építkeztünk.:) Akkora tornyot raktunk össze építőkockákból, amit a végén már a Manu sem ért fel, a Borókát meg mindig fel kellett emelnem, hogy rárakhassa a kockákat.:) Természetesen a végén mindig ledöntöttük az óriástornyunkat.xD Eközben a Miska papi elkezdett yoghurtot enni. Na, több se kellett éhenkórász földszintesünknek, kb. minden harmadik kocka után rendszeresített egy kanál joghurtot. Aztán este csaptunk egy kertipartit, és míg a fiúk tüzet raktak mi hintáztunk. A Jancsi elmagyarázta a szabályt: három és fél óra múlva meg szabad kérdezni, hogy esetlegesen nincs-e kedve valami mást is csinálni a kisasszonynak, amire természetesen egy határozott NEM! a válasz, egy rögtönzött hiszti keretében, ha a hintáztató mégse értene a szép szóból... Szóval hintáztunk... és hintáztunk... és hintáztunk. Egyszer csak látom, hogy a Bori egyre előrébb hajol a hintában, ergo a hinta elkezdett közeledni a fejjel lefelé hinta állapothoz... és én a már a szemem előtt láttam a következő lengés eredményét. A fény is megirigyelhette volna a sebességemet, amivel kipattantam a szomszéd hintából és elkaptam a kisasszonyt... Persze ő csak nevetett rajta, de bennem az ütő is megállt...
Amit még feltétlenül meg kell említenünk, este elbúcsúzásnál a Manu odajött hozzám, és ezt mondta: Panka, te nagyon jó bébiszitter vagy! Ha majd jössz hozzánk, adok neked ládatövet!

Hogy mit????? Ja, drágakövet! Köszi Manu!:)
Tegnap vettünk görkorit nekem. Elindulni meg menni azt már tudok... ööö hát a megállással még gondjaim vannak... Ma este megyek a fiúkkal először kipróbálni. Majd szólok, ha már látogathattok a kórházban!

Tegnap DéDórival elmentünk a Csík koncertre. Nagyon messze kellett mennem, már majdnem öt percet kénytelen voltam sétálni a Szabadtéri Színpadig. Sok refissel találkoztunk: jobb oldalunkon a Kőhalmi Zsófia tanárnő + a húga, a Bori ült, míg balról az előttünk lévő sorban a Geiszelhardt és a Go tanárnő. Szóval be voltunk táblázva. ;) A koncert nekem nagyon tetszett, bár egy táncházat még a végén el bírtam volna viselni.:)
Ja, apa kinyomtatott nekem egy csomó képet, úgyhogy teleragasztottam a határidőnaplómat fotókkal.:) Hogy mindig jobb kedvem legyen, ha kinyitom.:) Mondanom se kell, hogy a fele Borókás, a másik fele meg barátnős, de azért még van egy kis hely az újaknak is!:)
 

Talán onnan kellene kezdenem, hogy túléltük az intenzív törit.:) Az utolsó nap számomra halál volt, de legalább még élek. A pénteki töri után szinte rögtön indultunk Püspökladányba. Késő estére sikerült is megérkeznünk, s az ottani rokonok természetesen egy rögtönzött "kislakodalommal" vártak minket. A két nap alatt megtanultam, hogy nem szabad teljesen kiinni a poharad, mert rögtön újratöltik... A lagzi másnap volt, egy polgári esküvő után. (Ha információim nem csalnak, nem csak mi esküvőztünk a 7végén.;) zárójelbezárva) Hát én még annyi süteményt nem láttam egy helyen, pedig azért már megéltem egyet s mást... Igazi alföldi lakodalom volt: székelykáposztával és birkapörkölttel. Maga a mulatság is jó volt, a zenét leszámítva (az uncsi volt), meg hogy az átlagéletkor... na, nem 17év volt.;) Ennek ellenére végigtáncoltuk Jóska bácsival a gyertyafény-keringőt... pontosabban végigimitáltuk...:) Összességében jó volt, hazafelé a kocsiba alig fért el a sok ennivaló és sütemény... A legpozitívabb élményen talán a határtalan vendégszeretet megtapasztalása volt.:) Ja, meg Zoliékkal lottóztuk Püspökladányban, megbeszéltük hogy negyedeljük az összeget... gondolom nem nyertünk... vagy csak sunyi módon nem szólt  nekünk???
Haza csak Budapestig mentünk, ott aludtunk egy éjszakát, vagy egy fél éjszakát? Hajnali fél7-kor keltettek, hogy indulnunk kell. Szegeden végre élőben is láttam olyat, hogy a villamos a körforgalmon megy keresztül.:) Amúgy kitágították a szemem (utálom) és új szemüvegem lesz. Közben fagyiztunk is, oda még vissza akarok menni, az nagyon jó volt!!! Viszont az utána következő dolog az sokkolt: amikor visszamentünk a klinikára a doktornő közölte, hogy nyugdíjba megy, ezért legközelebb már csak a magánrendelésére tudok menni.:( A dokinéni kb negyvennek néz ki, de csak azért olyan soknak, mert 17éve ismerem. Apával utánaszámoltunk... és végülis kijött az a nyugdíjkorhatár, de maradandó traumát okozott... A vendégszeretetet nem ragozom tovább, hasonló mint fentebb, csak itt nem jár mindenkinek.
Mindezek után, nehogy unatkozni támadjon kedvem: ma volt a kreszvizsgám. 75pontból 73mal megvan.:) De vezetni csak 23-án kezdek, addig nem volt időpont... úgyhogy akkortól mindenki csak saját felelősségre közlekedjen a városban!
Ja, beszereltek valami új netet a házba, elvileg sokkal gyorsabb, mint az eddigi... azóta könyörgök a gépnek, hogy meg tudjam nézni az emailjeimet... bár apa szerint csak a Windows hányta össze magát. De hála égnek a Bence ideengedett a sajátjához, így tudtam írni pár sort. Viszlát legközelebbig!
 

Gyűrjük az intenzív törit! Kicsit néha uncsi, meg sokszor nem tudom, hogy merre járunk, és egyébként is 20.század a téma, amit u-t-á-l-o-k! De jól megvagyunk.:) Levivel megalapítjuk a Tatai Ruszin Kisebbségi Önkormányzatot, és halálra keressük magunkat, meg persze majd ingyér' utazunk kutatni az őseinket...
Úgy volt, hogy a hétvégén Kocson aratóbál lesz, sajnos végül ez elmaradt, úgyhogy Tatán pótoltunk, már aki jött teletömni magát mindenféle süteménnyel...:) Aztán hétfőn voltunk a Komáromi Monostori Erődben megnézni A muzsika hangját! Ez egy musical, amit nagyon szeretek, nem először láttam most. Azt hiszem, akkor szerettem meg színházba járni, amikor előszőr voltam ezen a darabon.:) Ja, az egyik törin összeszedtük Kisannával, hogy ősszel miket fogunk megnézni színházban. Összejött egy lista.:)
Ma meg megünnepeltük Kisanna 18.születésnapját törin, meg természetesen volt meglepibuli is délután, amit nem tudom, hogy mennyire lett meglepetés. Én a végén már annyit hazudoztam össze-vissza a ma délutánomról, hogy már ÉN belekavarodtam... Azért még1x: Boldog születésnapot Kisanna!!!

...kérdezte apa a Fohner-ikrek keresztelője előtt.  Nem. Kettőt néz és kettőt lát. Elég negy traumaként élte meg akkor, hogy észrevehetően különböznek: külső és belső tulajdonságokban is.
Anya addig nyaggatott, amíg ma elmentünk szalagavatós ruhát nézni. Szerelem volt első látásra, ennek ellenére vagy egy órán keresztül próbálgattam a különböző ruhakölteményeket. Végig kitartottam az első mellett. De ami a legnagyobb élmény volt számomra, hogy utána megnézhettük az ikreket!:) Még majdnem egy újabb órát babázhattunk anyával.:) Nálam volt az Adél, anyánál a Sára. Én nagyon-nagyon élveztem, mert már elég régen foghattam ilyen kicsi babát. És jól kijöttünk Adéllal, egész végig mosolygott, plusz a végén megjött a hangja is.:):):) Ja, meg a szemüvegem neki is tetszett...;) Kár, hogy csak novemberben kell legközelebb ruhapróbára mennem...
Délután átjött Tatára a Dóri meg a Réka. Végigjártuk (és végigkóstoltuk) a város cukrászda és kávézó alkalmatosságait. Örültem, hogy tudtam velük egy picit találkozni, jó volt beszélgetni, bár mostanában több alkalmunk nem nagyon lesz, mert a Dóri nem lesz itthon egy napot sem... de a Rékával majd gondolunk rá!

Tegnapelőtt felvittük Tekilát (=teknős neve by Dávid) az állatkertbe. Viccesen nézhettem ki Szüszi macskaketrecével a kezemben fél Budapesten keresztül... mert abban szállítottuk Tekilát. Szegény teknősbrekuszt eléggé megviselhette apa vezetési módja, egész úton csúszkált szerencsétlen a műanyag macskakosár alján a csomagtartóban. De talán jobb lesz neki ott az állatkertben, tudnak rá figyelni, és tudnak vele foglalkozni.
Ha már egyszer fel kellett mennünk Budapestre csináltunk egy kis kiruccanást is. Előszőr megnéztük a Drágán add a rétedet c. filmet. Én csak ajánlani tudom; akinek van ideje és rendelkezik egy kis humorérzékkel, az nézze meg, érdemes! Ugyan a célközönség az valószínű az általános iskola, én ennek ellenére végigröhögtem a filmet (pedig ilyen nem nagyon szokott előfordulni)! Aztán még vásárolgattunk egy kicsit, majd átmentünk a lakásba, ahol apa lenyírta a füvet a "birtokunkon" (5m²-es terasz). Addig én a kreszteszteket gyűrtem több-kevesebb sikerrel... Ha lesz egy kis időm augusztusban, akkor fel fogok menni a lakásba pár napra, és császkálok egyet Budapesten.:) Ja, nem utolsó szempont, hogy Budapesttől sokkal közelebb van Dunaharaszti, mint Tatától!

A Cseke-parti mesék egy újabb rövid kis sztorival bővül. Ma délután anya kiment megnézni a postát, és a kertkapuban összetalálkozott egy eléggé megtermett vörösfülű ékszerteknőssel... Amint kinyílt a kapu a teknős befelé vette az irányt... egészen addig, amíg apa nem közölte, hog végülis a kutyának is kell valami, hogy ne unatkozzon... Na, ez volt az a pillanat, amikor drága teknősünk 180fokos fordulatot véve tepert ki a kertből... De anya megfogta, úgyhogy most van egy teknősünk! Addig amíg éjjel ki nem visszük a Csekére, azt mondták, ott lesz a legjobb neki...:)
Este felugrottak a Misiék is, hazafelé mentek Pápára. Kaptam egy butéliát. Érdekessége, hogy a kerámia palackon rajta van Rákóczi arcképe, és egy felirat: RÁKÓCZI PALACK. ;) Egyébként egy háromputtonyos Tokaji aszú palackja.

És igen, a legfontosabbat sikerült kifelejtenem tegnap!!! Babariadó vaan...!
Zoliék kislányával minden a legnagyobb rendben, csak névválasztási problémák merültek fel... De novemberig még van idő.;)
Viszont a másik oldalon is babázás lesz! Márciusban érkezik a 15. Márkus-unoka!!!:):):) Jancsiéknál jön a 4. földszintes.
Hogy lehetek ilyen szenilis, hogy ilyen fontos infókat kihagyok???

Ma résztvettem életem első kresz(4)óráján. Nem mennék Dunának, ha ez lett volna egyben az utolsó is... Szerintem nagyon hosszú volt egyhuzamban ez a 4óra... Mind1, valahogy csak kibírom... A cél érdekében. Legalább addig se adnak indokot az unatkozásra... Megyek és készülök a holnapi napra! Az sem lesz semmi!

Őrizd meg!

Az emlékeidet… A blogodat…

Régen írtam már, – amire néhányan célozgattak is- így nagyon sok mindenről kell beszámolnom. Valószínűleg nem egy háromsoros blogbejegyzés fog következni…J

Ott hagytam abba, hogy túléltem az érettségit. Utána pár napon belül indultunk a Balatonra, Zánkára. Bizonyos (most inkább mellőzendő) okok miatt végülis négyen voltunk lent csajok: DéDóri, Kinga, másik Dóri és én. Abban azonban megegyeztünk, hogy a lehető legjobb hetet töltöttük így együtt.;) Tevékenységeinkre a következő főnevek voltak a legjellemzőbbek: alvás, evés, fürdés, filmnézés, beszélgetés… Ja, meg persze kacsintós ETÉ-t sem szabad kihagyni a sorból…

Aztán –ha jól emlékszem- közel 48órát sikerült itthon tartózkodnom, ezalatt zsákmányszerző körútra indultam és begyűjtöttem a nyelvvizsga bizonyítványomat.

Egy szerdai napon indultunk Miskolcra, a XV. Kárpát-medencei Református Középiskolák Találkozójára. A találkozó mottója a címben is szereplő „Őrizd meg…!” volt. Elvileg pár percben bemutatkozott minden iskola – gyakorlatilag félbe kellett hagyni, így Tatára sem került sor. Ezért –mily szörnyűség!- jövőre is KÉNYTELEN leszek elmenni… Meglátogattuk a Barlangfürdőt egy éjszakai fürdőzés keretében (P. E. D.). Meg voltunk Lillafüreden barlangászni (nem, nem olyan… teljes normálisan, emberi pózokban tudtuk végigcsinálni), vízibiciklizni stb… Egy csomót énekeltünk, beszélgettünk (02:00) és abszolút mértékben jól éreztük magunkat! Ja, és a gyümölcsös jegestea!!! Próbáltam itthon leutánozni, egyelőre a termék még fejlesztés alatt áll, mivel az ottani egy kicsit más, de rajta vagyok az ügyön, a mai egyébként már egész finom lett.:)

Kalandos hazaérkezésünk után megint sikerült itthon tartózkodnom kb. 48órát, de azt se teljesen, mert közben kiugrottam a Kocsitolóra. DéDóri elvitt egy puccos étterembe… Bár a banánhajó kimaradt, ezt még be kell pótolnunk.

Következő állomás: Szombathely. Megállás itt se nagyon volt, egy rakat strandon és uszodába voltunk, minden nap úsztunk valahol pár km-t. Van egy pár hetes kismacska a kertben… vörös és Cirminek hívják… mellesleg olyan lökött, hogy az nem igaz… Egyszer pedig grilleztünk is kint a kertben. Kaptam pár tő aloe verát, kíváncsi vagyok mennyi idő alatt sikerül kipurcantanom. Hazaérkezésünk Bencével szintén kalandos volt, Csorna és Győr között valami noname pusztán 2órát állt az IC, mert Győr elektronikai rendszere meghibásodott… Igazából rájöttem, hogy nem szabadna hazajönnöm Szombathelyről… átok ül ezen a vasútvonalon, ugyanis tavaly Pápa érintésével sikerült hazakeverednem…

Másnap, vagyis tegnap apa kollégájának az esküvőjére mentünk. A templomi rész Budapesten, míg a lagzi Tatabányán zajlott. Meglepően jó volt. Az ifjú pár nyitótánca után csoportokat szólítottak a táncparkettre: szülők, család, barátok… Kíváncsi voltam, hogy a köcsög főnök kategória mikor kerül sorra… Csalódnom kellett…:S barát státuszban voltunk. Sokat táncoltunk, és ami nagyon pozitív élményem, hogy szinte senkit sem ismertünk a násznépből, és egy csomóan odajöttek beszélgetni, vagy felkérni táncolni. Éjféltől hajnali kettőig egy rögtönzött tatabányai városnézésen is részt vehettem egy kiadós beszélgetés keretében… Remélem a másik esküvő is legalább ilyen jó lesz…!

Röviden és tömören ennyi. Remélem semmi fontosat nem hagytam ki. Képeket is szívesen mellékelnék, de nem akarom a fél életemet a gép mellett tölteni… Képzeljétek el…!

Én megőriztem!

Nemistudomholkezdjem: talán a nyelvvizsgával. Tegnap -némi kis unszolásra- megnéztem. Az elején nem akartam tudni az eredményt, de azt hiszem megérte látni azt a kis C betűt, ami a sikeres komplex vizsgát jelenti. Összességében 82% lett, ami tőlem szerintem szép teljesítmény. Szóval én elégedett vagyok magammal.;) És mivel a Tanárnő is örült neki, ezért ennél jobb már nem is lehetne. A hír egyébként futótűzként terjedt a suliban, P.M. tanárnő azt mondta, hogy abszolút felülteljesítettem.:)

A másik az érettségi. Túlvagyok rajta. A 15-ös tételt húztam, nem tudom miért, de éreztem, hogy azt fogom. A másik amiben biztos voltam, az az, hogy a képek a technológiás témakörhöz fognak kapcsolódni. Bejött. És ezek után is utálom ezt a témát. Viszont mosolygott mindenki. Legalábbis az a 4tanár, akire odakoncentráltam. Eredményt majd este tudok írni, szerintem nem rontottam az írásbeli százalékához képest. Legalábbis remélem... 

Hát igen. Ma van június19-e. Eredmény meg sehol. Bár most már olvastam egy rövid hírt a TELC honlapján, hogy technikai okok miatt csak hétfőn lesznek fönn az eredmények.:( De legalább nem feledkeztek meg rólunk... Úgyhogy várjatok türelemmel, jobbat én sem tudok tenni!!!

Holnap évzáró. Ez olyan gáz, hogy ilyen hamar elment 3 év. A Jancsi mindig azt mondta/mondja, hogy ezek az élet (egyik) legszebb évei. Azt hiszem igaza van. Nem azt mondom, hogy mindig könnyű, meg örömteli, de összeségében szép évek...;)

Ja és, még nem is írtam! Úgy néz ki, hogy a Zoliéknak kislányuk lesz!!!:) Tök jó lenne, mert akkor azon az oldalon 2:1 lenne az arány, ha jól számolom, akkor a lányok pontosn 100%-kal lennének többen! Persze lehet, hogy hülye vagyok az ilyet kiszámolni, tegnap egyetlenegy K.A. elég rendesen belegyalogolt a lelkivilágomba, amikor közölte, hogy a töri meg a nyelvek mellé válasszak egy RENDES tantárgyat is, mert semmire nem fogom így vinni. Erre én: akkor leszek kukásautóvezető!

Írtam egy tök hosszú bejegyzést, erre ez a sz*r eltüntette!!! Kicsit kikattantam... :@ De próbáljuk meg újra...
Szóval voltunk osztálykirándulni a Börzsönyben.:) Első nap Esztergom felé vettük az irányt, megnéztük a Bazilikát és a Babits múzeumot (amihez az odavezető út simán helyettesíthette volna a másnapi túrát). Aztán Zebegénybe mentünk, ahol voltunk egy hajózási múzeumban. Én kívántam annál a nememléxemmárhogyhonnanvaló botnál. Jelentem, az én kívánságomat nem teljesítette...:S Aztán megnéztünk egy gyönyörű szecessziós templomot, majd felzarándokoltunk az Országzászlóhoz is. A szállásunk Nagybörzsönyben volt. Vacsi után megnéztük a naplementét, majd a tábortüzes pótvacsinál énekeltünk egy csomót. Annyira jóó volt!!!
Másnap tettünk egy "rövid" túrát, aminek következtében -sok emberhez hasonlóan én is- egy térdtől lefelé lábamputálásra vágytam a legjobban. Mindenesetre büszke vagyok arra, hogy nem vagyok egy nagy túraarc, de mégis végigcsináltam. Sőt, még élveztem is! Sokat tudtam olyan emberekkel beszélgetni, akikkel évközben nem, szinte alig, vagy teljesen más stílusban és más ügyekkel kapcsolatban beszélek. Bár a legnagyobb öröm azt hiszem az volt, amikor megláttuk egy a civilizációhoz hasonló képződmény sziluettjét. Az ünneplés kb. mint Amerika felfedezésénél. Volt aki megcsókolta az anyaföldet. xD
Harmadnap voltunk a Lek-Vár-Lak-ban (ananászos lekvár...(: ), majd a fafaragó múzeumban, és megnéztünk egy ici-pici templomot. Hazafelé pedig betértünk az esztergomi élményfürdőbe. Természetesen már mondanom se kell, hogy véletlenül sem fürdeni mentünk, csupán kémiai kutatásainkat folytattuk! Én életemben nem csúszdáztam még ennyit, mint tegnap!:) Na és az infraszauna..! 
A konklúzió: ez a kirándulás más volt, mint a tavalyi. DE jó. Nagyon jó!
Még az se tudta kedvem szegni, hogy ma reggel angolozni kellett mennem a Tanárnőhöz. És hogy elég erős ismétlésre lettem ítélve... Amint látjátok (vagy olvassátok?!?) éppen angolozom... Ráadásul holnap föl kell mennem a gimibe... legalább adddig is legálisan nem-angolozom... 

Ugyanis megérkezett a dög. Nem jövök ki túlságosan jól a kutyákkal. Én előre szóltam, hogy ha Szamba jön, én megyek. DéDóri megígérte, hogy kifüstöli a vendégszobából a denevéreket nekem...xD
Ma volt a Réka ballagása.:) És ő mondta a búcsúbeszédet. Nekem tetszett, szerintem nagyon ügyes volt! Aztán meg felmentünk még egy picit a Dóriékhoz, aki az én kedvemért rendet rakott a szobájában.;) És én vagyok az első az osztályból, aki járt náluk. Ugye milyen megtisztelő?!? Meg kaptam egy könyvet a Rékától... szeretem, hogy azonos az érdeklődési körünk.:)
Ja, mielőtt még kérdeznétek: a nyelvvizsgáról nem tudok mit írni. A hivatalos vizsganaptárban június 19-ét írnak, de a vizsgán meg azt mondták, hogy két hét múlva lesz eredmény. Szóval totál káosz. Mind1, lehet, hogy jobb is, ha nem tudom, hogy milyen lett...