Tegnap ünnepeltük Attila nagykorúvá válását. Eredetileg meglepetésbulinak indult, de az érintett rájött...:S De azért jót színészkedett: jól imprózta a meglepődést. Mielőtt odamentünk volna Attiláékhoz, Kisannával feldíszítettük az Oscart. Fölfújtunk egy tonna lufit, a végén már alig bírtuk a fuvolás tüdőnkkel... Nem lehet leírni azt az örömöt, amikor kiderült, hogy az utolsó előtti lyukas, és nem kell felfújni. Utána átvágtattunk Attiláékhoz, ahol felköszöntöttük, ettünk tortát és megnéztünk egy ppt-t Attila 18 évéről. Aztán megköszöntünk a vendéglátást és elindultunk hazafelé... Vagy mégsem???
Mindenki az Oscar címét pötyögte be a nem létező GPS-ébe, ott vártuk Attilát, akit bekötött szemmel hoztak. Itt viszont már sikerült a meglepetés, mivel erre már tényleg nem számított, hogy ott is mi leszünk.:) A bár éjfélkor zárt, addig ki is használuk a lehetőségeket.:)

Ma megint voltam vezetni. Kicsit el vagyok keseredve, mert nem nagyon megy.:( Bár az oktatóm bíztatott, hogy lesz ez még jobb is, de akkor is rossz érzés...:S Na mind1, ha annyi más embernek sikerült megtanulnia vezetni, akkor nekem is menni fog (előbb vagy utóbb biztosan). De holnap és holnapután megyek Dunaharasztiba kölköt vigyázni!:):):) Elvileg holnap délelőtt egyedül leszek otthon a gyerekekkel... hát ettől tartok egy kicsit, de majd megoldom.