Péntek-szombaton voltam Dunaharasztiba babát vigyázni. Őszintén szólva nagyon büszke vagyok magamra, ugyanis reggel a Jancsi a mentők és a segélyhívó telefonszámával hagyott ott a gyerekekkel; és egyikre sem lett szükség! A Borókát meglepte, hogy otthonhagyták, rögtön utána bele is ült a babakocsiba, és el is töltött ott vagy húsz percet, aztán amikor konstatálta, hogy nem megyünk sehova, akkor közölte, hogy akkor menjünk játszani! Voltak érdekes pillanataink, pl. a pelenkázás: mondanom se kell, hogy combközépig sikerült a kisasszonynak... Az alvással se volt semmi gond, ott volt Matilda (a babája), sőt még az ebédbe se halt bele senki (ez valószínű annak köszönhető, hogy én csak melegítettem...). Szokták mondani, hogy a harmadik gyerek már magának készíti be a fürdővizet. Nem. A harmadik gyerek maga viszi el a teli pelust a szemetesbe a pelenkázás után...:) Este amikor elment a Johanna a Boróka üvöltött, de végül csak sikerült megnyugtatni, és nekiálltunk kocsizni (a két báty hatása). Az esti grillpartinkat elmosta az eső, úgyhogy bent tartottuk meg. Másnap igazából nem történt semmi, azt leszámítva, hogy a Borinak megtetszett a telefonom, megpróbálta lekaparni a körömlakkomat, valamint autogrammot adott a határidőnaplóm és az angolfüzetem néhány oldalára...:):):)
(A kép régi, most szereztem, de én is rajta vagyok... ---> ezt hiányoltátok múltkor. Bocs a piros szemekért, de a lustaság fél egészség, és miért ne legyek teljesen az?)
Vasárnap végigültük életem utolsó gimis tanévnyitóját, ami egyébként kész röhej volt, de ezt inkább nem részletezneém...:D
Ma pedig voltam Budapesten sejtpusztításon. Egy csomó matekfaktossal voltam körülvéve, akik még néha értették is a hipovalami geometriát. Az egyik angol előadás alatt (I cink) amőbáztunk a DéDórival, és jelentem, hősiesen föltornáztam magam egy döntetlenig! Amúgy a társaság jó volt, a Burger King-et is viszonylag hamar megtaláltuk, úgyhogy mindenképpen érdemes volt elmenni!:) Jól éreztem magam!:)
Utolsó kommentek