Őrizd meg!

Az emlékeidet… A blogodat…

Régen írtam már, – amire néhányan célozgattak is- így nagyon sok mindenről kell beszámolnom. Valószínűleg nem egy háromsoros blogbejegyzés fog következni…J

Ott hagytam abba, hogy túléltem az érettségit. Utána pár napon belül indultunk a Balatonra, Zánkára. Bizonyos (most inkább mellőzendő) okok miatt végülis négyen voltunk lent csajok: DéDóri, Kinga, másik Dóri és én. Abban azonban megegyeztünk, hogy a lehető legjobb hetet töltöttük így együtt.;) Tevékenységeinkre a következő főnevek voltak a legjellemzőbbek: alvás, evés, fürdés, filmnézés, beszélgetés… Ja, meg persze kacsintós ETÉ-t sem szabad kihagyni a sorból…

Aztán –ha jól emlékszem- közel 48órát sikerült itthon tartózkodnom, ezalatt zsákmányszerző körútra indultam és begyűjtöttem a nyelvvizsga bizonyítványomat.

Egy szerdai napon indultunk Miskolcra, a XV. Kárpát-medencei Református Középiskolák Találkozójára. A találkozó mottója a címben is szereplő „Őrizd meg…!” volt. Elvileg pár percben bemutatkozott minden iskola – gyakorlatilag félbe kellett hagyni, így Tatára sem került sor. Ezért –mily szörnyűség!- jövőre is KÉNYTELEN leszek elmenni… Meglátogattuk a Barlangfürdőt egy éjszakai fürdőzés keretében (P. E. D.). Meg voltunk Lillafüreden barlangászni (nem, nem olyan… teljes normálisan, emberi pózokban tudtuk végigcsinálni), vízibiciklizni stb… Egy csomót énekeltünk, beszélgettünk (02:00) és abszolút mértékben jól éreztük magunkat! Ja, és a gyümölcsös jegestea!!! Próbáltam itthon leutánozni, egyelőre a termék még fejlesztés alatt áll, mivel az ottani egy kicsit más, de rajta vagyok az ügyön, a mai egyébként már egész finom lett.:)

Kalandos hazaérkezésünk után megint sikerült itthon tartózkodnom kb. 48órát, de azt se teljesen, mert közben kiugrottam a Kocsitolóra. DéDóri elvitt egy puccos étterembe… Bár a banánhajó kimaradt, ezt még be kell pótolnunk.

Következő állomás: Szombathely. Megállás itt se nagyon volt, egy rakat strandon és uszodába voltunk, minden nap úsztunk valahol pár km-t. Van egy pár hetes kismacska a kertben… vörös és Cirminek hívják… mellesleg olyan lökött, hogy az nem igaz… Egyszer pedig grilleztünk is kint a kertben. Kaptam pár tő aloe verát, kíváncsi vagyok mennyi idő alatt sikerül kipurcantanom. Hazaérkezésünk Bencével szintén kalandos volt, Csorna és Győr között valami noname pusztán 2órát állt az IC, mert Győr elektronikai rendszere meghibásodott… Igazából rájöttem, hogy nem szabadna hazajönnöm Szombathelyről… átok ül ezen a vasútvonalon, ugyanis tavaly Pápa érintésével sikerült hazakeverednem…

Másnap, vagyis tegnap apa kollégájának az esküvőjére mentünk. A templomi rész Budapesten, míg a lagzi Tatabányán zajlott. Meglepően jó volt. Az ifjú pár nyitótánca után csoportokat szólítottak a táncparkettre: szülők, család, barátok… Kíváncsi voltam, hogy a köcsög főnök kategória mikor kerül sorra… Csalódnom kellett…:S barát státuszban voltunk. Sokat táncoltunk, és ami nagyon pozitív élményem, hogy szinte senkit sem ismertünk a násznépből, és egy csomóan odajöttek beszélgetni, vagy felkérni táncolni. Éjféltől hajnali kettőig egy rögtönzött tatabányai városnézésen is részt vehettem egy kiadós beszélgetés keretében… Remélem a másik esküvő is legalább ilyen jó lesz…!

Röviden és tömören ennyi. Remélem semmi fontosat nem hagytam ki. Képeket is szívesen mellékelnék, de nem akarom a fél életemet a gép mellett tölteni… Képzeljétek el…!

Én megőriztem!