de ma pereceltem egy akkorát, mint a nemtudommi. Ennek eredményeképpen egy bazinagy gézdarab feszít a könyökömön, amiből először kiszedték a kavicsokat...:S És jelenleg nem nagyon tudom behajlítani.:( Amúgy semmi komoly bajom, azt leszámítva, hogy három percet sikerült feküdnöm a földön, rááadásul hason, mert úgy vágódtam el... és igen, a könyököm ment tropára. Aranyosak voltak a többiek, mindenki visszajött, ott álltak egy körbe fölöttem, a végén már mentőt akartak hívni... Mondtam, hogy semmi baj, csak várjanak pár percet, amíg lesz energiám felállni...
Szóval tegnap voltam először görkorizni. Lassan, de biztosan. A síelésnél meg persze itt is ez az alapelvem. Tegnap nem is történt semmi, azt leszámítva, hogy 10perc után lehoztak a Barta melletti lejtőn, és hát elindulni meg menni egész tűrhetően tudok... a megállással még mindig komoly gondjaim vannak (ennek köszönhető a mai alakításom is). Néha síkítani lenne kedvem, mert nem tudok megállni, de ilyenkor mindig eszembe jut egyik osztálytársunk, és inkább csöndbe maradok. Visszatérva lejtőhöz: az Arnoldnál sikerült megállnom.;) Egyelőre ennyi. Most pár nap szünet következik, mivel leugrunk Szombathelyre, de hétfőn este tuti újra megyek!
P.S.: Ugyan ezt már itthon is bejelentettem, de szólok Nektek is: a temetésemen Strausst játsszatok! Köszi::)