...kérdezte apa a Fohner-ikrek keresztelője előtt.  Nem. Kettőt néz és kettőt lát. Elég negy traumaként élte meg akkor, hogy észrevehetően különböznek: külső és belső tulajdonságokban is.
Anya addig nyaggatott, amíg ma elmentünk szalagavatós ruhát nézni. Szerelem volt első látásra, ennek ellenére vagy egy órán keresztül próbálgattam a különböző ruhakölteményeket. Végig kitartottam az első mellett. De ami a legnagyobb élmény volt számomra, hogy utána megnézhettük az ikreket!:) Még majdnem egy újabb órát babázhattunk anyával.:) Nálam volt az Adél, anyánál a Sára. Én nagyon-nagyon élveztem, mert már elég régen foghattam ilyen kicsi babát. És jól kijöttünk Adéllal, egész végig mosolygott, plusz a végén megjött a hangja is.:):):) Ja, meg a szemüvegem neki is tetszett...;) Kár, hogy csak novemberben kell legközelebb ruhapróbára mennem...
Délután átjött Tatára a Dóri meg a Réka. Végigjártuk (és végigkóstoltuk) a város cukrászda és kávézó alkalmatosságait. Örültem, hogy tudtam velük egy picit találkozni, jó volt beszélgetni, bár mostanában több alkalmunk nem nagyon lesz, mert a Dóri nem lesz itthon egy napot sem... de a Rékával majd gondolunk rá!