Nem tudom, hogy erre gondolt-e a Tanárnő, de én találtam egy ilyet...

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.

Akrosztichon: versfőkbe (vagy a vers más részébe, pl sorvégekre) rejtés, azaz valamely információnak pl a szerző nevének vagy üzenetének elhelyezése. A reneszánszban volt divat, Balassi Bálint is élt vele. (Meg én, tavaly a karácsonyi versemnél.)