Sokak szerint Akakij Akakijevics Basmacskin a világ legunalmasabb embere. De miért is nyomták rá ezt a „bélyeget”?

Csak azért mert ő tényleg egy olyan ember, aki a munkájának él? Vagy azért mert a társa egy köpeny? Mindenkinek kell, hogy legyen egy „másik fele”. Vannak, akiknek ez a házastársa, vagy a szülei, esetleg a legjobb barátja. S ha éppen egy társadalomból kivetett emberről van szó, neki valószínűleg egy élettelen tárgy is megfelel. Egy dolog, aki nem gondol rá utálattal, nem nézi le, nem löki fel, amikor elmegy mellette. Szimplán elfogadja úgy, ahogy van.

Ezért is érinti olyan mélyen Akakij Akakijevicset a vadiúj köpenyének elvesztése. Teljesen átformálta az életét, hogy megkaphassa ezt a köpenyt, s szinte azonnal el is lopják tőle azt. Kiszakították a másik felét. Egy félember már nem tud létezni. Bele is hal a veszteségbe.

De nem tudja itthagyni ezt a világot. Bosszúvágya nagyobb annál. Szentpétervár utcáin kísért, s az éjszaka leple alatt leráncigálja az emberekről köpenyeiket. Még most is keresi „élete értelmét”. Ki tudja mi lesz akkor, ha egyszer megtalálja, egyáltalán megtalálja-e. Erről már nem szól az elbeszélés. (Lehet, hogy akkor már nem fog tovább kísérteni, hanem boldogan elvonul az örökkévalóságba.)

Akakij Akakijeviccsel egyetlen egy baj van: túl komolyan vette az életet. Mindig mindent precízen megcsinálni, sohase véteni hibát. Ebbe az életformába könnyen beleunhat az ember (környezete). Pont ma találtam ezt az idézetet: „Az emberiség nagyon is komolyan veszi magát. Ez a világ eredendő bűne. Ha a barlanglakó nevetni tudott volna, a Történelem másképp alakul.” Hát ezt pontosan nem tudhatjuk, hiszen a történelemmel kapcsolatban csak egyetlenegy felesleges kérdés létezik: a „mi lett volna, ha…?” Mindenesetre én úgy gondolom, Akakij Akakijevics élete teljesen más lett volna, ha néha tudott volna nevetni…

 

Sokan, mondják, hogy nem jó ez a kisregény, nekem mégis tetszett. Hogy miért? Nem tudom. Talán, azért mert ma is vannak olyan szürke kis emberek, mint fő(anti)hősünk. De, még ha jelentéktelenek, akkor is emberek…

 

És egyébként is: ismerek én olyan embereket, akik nem tudnak elszabadulni a köpenyüktől: a refiseket (jó-jó kivétel egyesek).