„Ilyen az ember. Egyedüli példány.”

Ezt teljes mértékben osztom. Hiszen nincs két egyforma ember. Valamiért mindenki egyedi.

DE mégis van, akikre azt mondják, hogy szürke kisegerek. Ez most úgy tűnik, mintha ellentmondanék saját magamnak. Pedig nem szoktam ilyen öngólt rúgni…

Talán azokra mondják ezt, akik annyira akarnak hasonlítani az átlaghoz, a trendhez, hogy beszürkülnek, elfelejtenek önmaguk lenni… Azt hiszem, rájuk mondanák azt, hogy egyedi; a maga módján.

Ami tetszik a versben az az őszinteség. „Nem volt nagy és kiváló”. Pedig egy temetés már kifejezetten azok közé az alkalmak közé tartozik, ahol felbecsülik az embert. Tipikus példa az „emlékek idővel megszépülnek”-re. De itt nem. Kosztolányi elverseli a halott érdemeit, de nem száll el vele a ló. Hiszen a legújabb kutatások szerint mindenki meghal, és lehet, hogy fájó, de sajnos így van, mindenkinek a hiányát túlélte az emberiség…