Azt mondják, hogy amit Isten velünk tesz, az nekünk mind jó (lesz), persze sokszor csak utólag nézve... Ez jutott eszembe a hittanórai beszélgetés közben... Nekem még nem sikerült felfedeznem, hogy abban, hogy átpakolták a nyelvvizsgámat mi a jó...:S Talán majd később rájövök... Eddig csak arra jutottam, hogy: megszívtam. Habár most megoldódni látszik a helyzet... És tudom: túl szép lett volna, ha minden simán menne a májusomban, ha nem ütközne semmi programom. És azt is tudom, hogy ennek így kell(ett) történnie, de mégis, ezt most elég nehéz elfogadni... És meg fogom csinálni, nem szokásom feladni a dolgokat, ha akadályba ütközöm... DE.
"Mint a katicabogár, aki csak a fűszál végéig mászik. S onnan vagy leesik, vagy visszamászik újra meg újra, s elhiszi, hogy neki ennyi adatott. Pedig van szárnya. Kitárhatná."
Aztán ma diáknap volt... Így tegnap próbaérettségi után a Jégveremben készítettük elő a salátákat, ami nagyon jó buli volt... Mostanában roppant egészségesen élek: esti séta haza, 35féle saláta...:)
Így reggel még gyorsan cetliket gyártottam az egyes salátákhoz, amik egyébként szerintem elég gázok lettek, de a célra tökéletesen megfeleltek... Idén ismét (már harmadszor) megnyertük a salátabárt! Kaptunk tortát, kiwiset /fúúj.../. De szeretem az ilyen programokat... főleg, amíg készülünk rájuk, mert addig is együtt vagyunk...;)
Délután meg volt tanár-diák focimeccs, a Betti csinált egy csomó paparazzi-fotót. A végén én is "beálltam", vicces volt lakkcipőben...xD De teljes értékű csapattagnak számítottak, még a végén a csapatkiáltásba is belevettek...
Szóval a konklúzió: jó nap volt, lehetne máskor is.:)
Utolsó kommentek