Háát... a mai nap nem indult túl különlegesnek. Sokáig aludtam, rohantam a buszra, mert mndig sikerülne lekésnem, első szünetbe csövezés a matekfaktosokkal, öten megkérdezik, hogy mi van, átjöttem matekra. Kezdem unni.:( Aztán Salgó tanárnő rávett, hogy menjek matekversenyre. Világszégyen... Majd amikor ezt megtudta Kálmán Attila közölte velem, hogy egyszer még matektanár leszek. Vérig sértés.

Az egyéni törifaktomon meg olyan dolgot csináltunk apával, hogy nem tudom: örüljek vagy dühöngjek-e. Ezt tessék NEM félreérteni. Még nem publikus...

És kész lettek az újságok egy nappal előbb, úgyhogy néhány embernek oda tudtam csempészni az asztalára...:) És azt hiszem, örültek neki:)

A dupla töri közötti szünetbe meg kínomba állok a helyemen és várom, hogy történjen valami. Hát történt. Jutka néni beviharzik, lenyom két puszit, ledarál 5mondatot, de olyan sebességgel, hogy a Szovát megirigyelné... Hogy az újságcikkért, a kálvin-csillagért, meg mindenért, amit elintéztem neki. És kaptam egy doboz After Eight-et. Olyan aranyos volt, és annyira jól esett.:)

Délután meg bementem a tanáriba, összerakni holnapra az iskolaújságokat. Aztán adtam egyet a Salgó tanárnőnek, mint interjúalanynak. A vége az lett, hogy ő, a Szakáll tanár úr, meg a Kristó tanárnő szakadtak a röhögéstől az újság fölött, de úgy, hogy le kellett ülniük.:) Ilyenkor gondolom úgy, hogy nem hiába csináljuk.