A vers központjában abszolút az albatrosz áll. Ennek a költeménynek talán az a különlegessége, hogy nem egy nézőpontból szemléli az albatroszt. Nem csak azt mutatja be, hogy milyen szép is egy ilyen madár. Vagy nem csak arról ír, hogy mennyire kártevő e faja az élővilágnak. Hanem egyszerre festi le a délceg állatot és az elesett, béna madarat. Mindez csak attól függ, hogy hol van éppen. Repül-e a légben, vagy botladozik a stégen (mármint a hajó fedélzetén, de az sehogy se akar rímelni…)
Gondoljunk csak bele saját életünkbe! Abban is van egy ilyen kettőség. Mennyire befolyásolja mindennapjainkat a környezetünk, a közösségünk, amelyben élünk. Mikor vagyunk boldogok? Ha szabadnak érezzük magunkat, s „nem törik le szárnyainkat” a szabályok, törvények. S bármilyen pici korlátok közé is szorítanak minket, rögtön „rabságban” érezzük magunkat. Pedig a szabadság az tulajdonképpen csak annyi, hogy bizonyos lehetőségek között azt csinálom, amit akarok… (természetesen úgy, hogy az másnak ne ártson).
Utolsó kommentek