Soha többet... Tudom már mondtam sokszor olyat, hogy töriversenyre soha többet, aztán mindig ott kötök ki. (Bár nem hívtak be OKTV-re és érdekes módon nem csalódott vagyok -na jó, azért egy picit igen- hanem inkább megkönnyebbült.) De ÖTÖKöt többet nem.

Nahátszóvalelőszöris: csütörtök estére elment a hangom. Totálisan. Szerencsére másnap délben már meg tudtam szólalni! Aztán ÖTÖK előtt beszéltem GO-tanárnővel, hogy mi a nyavaját csináljak így hirtelen. Azt mondta: pálinka. Fél ötkor. Aztán megegyeztünk abban, hogy ezt lehet, hogy nem most kéne kipróbálni.:) Meg kérdezte, hogy izgulok-e. És igazából engem is meglepett, de egyáltalán nem, még akkor sem, amikor mentem ki a pulpitushoz. Azt hiszem, előző éjszaka sikerült kiizgulnom magam a hangom miatt. Ja, meg mondta, hogy olvasta a Madáchot és tetszik neki.:)
Az előadás végülis jól ment, leszámítva, hogy párszor megbicsaklott a hangom, de legalább végig tudtam beszélni. Igaz, hogy előtte 24órán keresztül negrót ettem, úgyhogy speciel ha csakl rágondolok, hányingerem van tőle. Na, a kérdések a végén kiborítottak.
Aztán a konferencia végén csináltunk egy meglepit a Nagy Dórinak. Rendeltünk egy ÖTÖKös tortát, meg énekeltünk boldog szülinapot. Tényleg jól sikerült, annyira meglepődött! És ez jó volt:)

Utána meg minden normális előadó elment a családjával vacsizni, meg ünnepelni. Nekem meg előszöris közölték, hogy nem éhesek, úgyhogy mi nem mentünk.:( Az éjszaka meg... Kezdem nem érteni, hogy miért ilyen családdal ver a sors:(