1) Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell.
2) Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy,
S egy talpalatnyi föld elég nekem,
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni.
S egy talpalatnyi föld elég nekem,
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni.
3) A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény. -
Ott állok, látod, hol te, mindenütt,
S ki így ösmérlek, még hódoljak-e?
A fénynél árnyék, kétség és remény. -
Ott állok, látod, hol te, mindenütt,
S ki így ösmérlek, még hódoljak-e?
4) Ah, élni, élni: melly édes, mi szép!
5) És úrnak lenni mindenek felett.
6) Hohó! nagyon sok van még, mit te nem tudsz,
S nem is fogsz tudni. Vagy a jámbor agg
Azért teremtett volna-é porondból,
Hogy a világot ossza meg veled?
S nem is fogsz tudni. Vagy a jámbor agg
Azért teremtett volna-é porondból,
Hogy a világot ossza meg veled?
7) A tett halála az okoskodás.
8) Ez az enyém. A nagy világ helyett
E tér lesz otthonom. Birok vele,
E tér lesz otthonom. Birok vele,
9) A család s tulajdon
Lesz a világnak kettes mozgatója,
Melytől minden kéj s kín születni fog.
Lesz a világnak kettes mozgatója,
Melytől minden kéj s kín születni fog.
10) De ifju keblem forró vágya más:
Jövőmbe vetni egy tekintetet.
Hadd lássam, mért küzdök, mit szenvedek.
Jövőmbe vetni egy tekintetet.
Hadd lássam, mért küzdök, mit szenvedek.
11) Mért él a pór? - a gúlához követ
Hord az erősnek, s állítván utódot
Jármába, meghal. - Milljók egy miatt.
Hord az erősnek, s állítván utódot
Jármába, meghal. - Milljók egy miatt.
12) Pár ezredév gúláidat elássa,
Homoktorlaszba temeti neved,
Homoktorlaszba temeti neved,
13) Ah, fáraó, rajongsz; hisz a tömeg
A végzet arra ítélt állata,
Mely minden rendnek malmán húzni fog.
A végzet arra ítélt állata,
Mely minden rendnek malmán húzni fog.
14) E gyáva népet meg nem átkozom,
Az nem hibás, annak természete,
Hogy a nyomor szolgává bélyegezze.
Az nem hibás, annak természete,
Hogy a nyomor szolgává bélyegezze.
15) És lopd ki szájából az obulust.
Ha tégedet csókollak, őt miért ne?
Megállj, a döghalált szivod magadba.
Ha tégedet csókollak, őt miért ne?
Megállj, a döghalált szivod magadba.
16) A glória ha lassan elveszett,
Még megmarad a vérengző kereszt.
Még megmarad a vérengző kereszt.
17) Legyen hát célod: Istennek dicsőség,
Magadnak munka.
Magadnak munka.
18) Hiú törekvés. Mert egyént sosem
Hozandsz érvényre a kor ellenében:
A kor folyam, mely visz vagy elmerít,
Uszója, nem vezére, az egyén. -
Kiket nagyoknak mond a krónika,
Mindaz, ki hat, megérté századát,
De nem szülé az új fogalmakat.
Nem a kakas szavára kezd viradni,
De a kakas kiált, merthogy virad.
Hozandsz érvényre a kor ellenében:
A kor folyam, mely visz vagy elmerít,
Uszója, nem vezére, az egyén. -
Kiket nagyoknak mond a krónika,
Mindaz, ki hat, megérté századát,
De nem szülé az új fogalmakat.
Nem a kakas szavára kezd viradni,
De a kakas kiált, merthogy virad.
19) Mondd, mit hiszesz, a Homousiont,
Vagy Homoiusiont?
Vagy Homoiusiont?
20) Isten dicsére, a máglyára őket!
21) És el fog zárni e fal téged is?
El ám, de kulcsa nincs tengerbe vetve.
El ám, de kulcsa nincs tengerbe vetve.
22) Csatára szálltam szent eszmék után,
S találtam átkot hitvány felfogásban.
S találtam átkot hitvány felfogásban.
23) Nem messiás-é minden újszülött,
Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak,
S csak későbben fejlik szokott pimasszá.
Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak,
S csak későbben fejlik szokott pimasszá.
24) A szentegyház, fiam, igazb anyád.
Hagyd a világot, jól van az, miként van,
Hagyd a világot, jól van az, miként van,
25) Óh, hallom, hallom a jövő dalát,
Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt,
Mely a vén földet ifjuvá teszi:
Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt,
Mely a vén földet ifjuvá teszi:
26) Egyenlőség, testvériség, szabadság!
27) Kár érte, egy ellenséges golyót
Megérdemelt.
Megérdemelt.
28) Számolom,
Asszony, hogy nincsen annyi éjszakám,
Ahány árúló van még a hazában.
Asszony, hogy nincsen annyi éjszakám,
Ahány árúló van még a hazában.
29) Robespierre, megelőztél csupán,
Ez az egész, ne kérkedjél vele.
Magam teszem le a fegyvert - elég volt. -
De ím, ezennel felszólítalak,
Hogy három hó alatt kövess ez úton. -
Bakó, ügyes légy - órjást vesztesz el.
Ez az egész, ne kérkedjél vele.
Magam teszem le a fegyvert - elég volt. -
De ím, ezennel felszólítalak,
Hogy három hó alatt kövess ez úton. -
Bakó, ügyes légy - órjást vesztesz el.
30) Ezúttal a nyakazás elmarad.
31) Óh, hol vagyok, hol vannak álmaim?
32) Ha vérrel és sárral volt is befenve.
Mi óriás volt bűne és erénye,
És mind a kettő mily bámúlatos.
Mi óriás volt bűne és erénye,
És mind a kettő mily bámúlatos.
33) A művészetnek is legfőbb tökélye,
Ha úgy elbú, hogy észre nem veszik.
Ha úgy elbú, hogy észre nem veszik.
34) Dobd tűzre mind.
35) Zúg az élet tengerárja,
Mindenik hab új világ,
Mit szánod, ha elmerűl ez,
Mit félsz, az ha feljebb hág?
Mindenik hab új világ,
Mit szánod, ha elmerűl ez,
Mit félsz, az ha feljebb hág?
36) Én a komédiát lejátsztam,
Mulattattam, de nem mulattam.
Kiitta mindenik borát,
Vendégeim, jó éjszakát!
Mulattattam, de nem mulattam.
Kiitta mindenik borát,
Vendégeim, jó éjszakát!
37) Mi a tudvágyat szakhoz nem kötők,
Átpillantását vágyjuk az egésznek.
Átpillantását vágyjuk az egésznek.
38) Ez régi dalja a szerelmeseknek:
Azt tartja mind, hogy ő fedezte fel
A szenvedélyt, előtte senki még
Szeretni nem bírt, és ez így megyen
Nehány évezred óta szüntelen.
Azt tartja mind, hogy ő fedezte fel
A szenvedélyt, előtte senki még
Szeretni nem bírt, és ez így megyen
Nehány évezred óta szüntelen.
39) Itt gyors segély kell. Ádám, útazunk!
40) Ádám, Ádám, a végső perc közelg:
Térj vissza, a földön naggyá lehetsz,
Míg, hogyha a mindenség gyűrüjéből
Léted kitéped, el nem tűri Isten,
Hogy megközelítsd őt - s elront kicsínyül.
Térj vissza, a földön naggyá lehetsz,
Míg, hogyha a mindenség gyűrüjéből
Léted kitéped, el nem tűri Isten,
Hogy megközelítsd őt - s elront kicsínyül.
41) Élek megint. - Érzem, mert szenvedek,
De szenvedésem is édes nekem,
Oly iszonyatos az, megsemmisülni. - - -
Óh, Lucifer! vezess földemre vissza,
Hol oly sokat csatáztam hasztalan,
Csatázzam újra, és boldog leszek. –
De szenvedésem is édes nekem,
Oly iszonyatos az, megsemmisülni. - - -
Óh, Lucifer! vezess földemre vissza,
Hol oly sokat csatáztam hasztalan,
Csatázzam újra, és boldog leszek. –
42) A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.
43) A tudomány nem győzött végzetén. -
44) Ha isten vagy, tegyed,
Könyörgök, hogy kevesb ember legyen,
S több fóka. –
Könyörgök, hogy kevesb ember legyen,
S több fóka. –
45) Segítség, Lucifer! el innen, el,
Vezess jövőmbül a jelenbe vissza,
Ne lássam többé ádáz sorsomat:
A hasztalan harcot. Hadd fontolom meg:
Dacoljak-é még Isten végzetével. –
Vezess jövőmbül a jelenbe vissza,
Ne lássam többé ádáz sorsomat:
A hasztalan harcot. Hadd fontolom meg:
Dacoljak-é még Isten végzetével. –
46) Ébredj hát, Ádám! álmod véget ért. –
47) Dacolhatok még, Isten, véled is.
Bár százszor mondja a sors: eddig élj,
Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek.
Bár százszor mondja a sors: eddig élj,
Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek.
48) Előttem e szirt, és alatta mély:
Egy ugrás, mint utolsó felvonás…
S azt mondom: vége a komédiának. –
Egy ugrás, mint utolsó felvonás…
S azt mondom: vége a komédiának. –
49) Anyának érzem, óh, Ádám, magam.
50) Uram, legyőztél. Ím, porban vagyok
Nélkűled, ellened hiába vívok:
Emelj vagy sújts, kitárom keblemet.
Nélkűled, ellened hiába vívok:
Emelj vagy sújts, kitárom keblemet.
51) Mint látom, itt családi jelenet
Fejlődik, szép talán az érzelemnek,
De értelmemnek végtelen unalmas.
Legjobb elsompolyognom.
Fejlődik, szép talán az érzelemnek,
De értelmemnek végtelen unalmas.
Legjobb elsompolyognom.
52) Karod erős - szived emelkedett:
Végetlen a tér, mely munkára hív.
Végetlen a tér, mely munkára hív.
53) Te, Lucifer meg, egy gyürű te is
Mindenségemben - működjél tovább:
Hideg tudásod, dőre tagadásod
Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,
S eltántorítja bár - az mit se tesz -
Egy percre az embert, majd visszatér.
De bűnhödésed végtelen leend
Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyol,
Szép és nemesnek új csirája lesz. –
Mindenségemben - működjél tovább:
Hideg tudásod, dőre tagadásod
Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,
S eltántorítja bár - az mit se tesz -
Egy percre az embert, majd visszatér.
De bűnhödésed végtelen leend
Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyol,
Szép és nemesnek új csirája lesz. –
54) Szabadon bűn és erény közt
Választhatni, mily nagy eszme,
S tudni mégis, hogy felettünk
Pajzsul áll Isten kegyelme.
Választhatni, mily nagy eszme,
S tudni mégis, hogy felettünk
Pajzsul áll Isten kegyelme.
55) Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! -
Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!
Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!
Picit több lett, mint 45.:) (Csak majd győzzem megtanulni...xD) Abszolút ez a best kötelezőm eddig. :) Nagyon tetszett, kár, hogy már befejeztük.:( Ha nem lehetek kukásautóvezető, akkor jó lehetne ezzel foglalkozni.
Utolsó kommentek