Máté aprította, Szovát rakosgatta.;)

 Művtöriből kellett egy elemzést írnunk. Bármiről. Bujáki Zsolt házidolgozatát olvashatjátok.

Ismeretlen című neodada műalkotás

Eme alkotás a tatai református gimnázium 01-es termének egy padján volt látható egy jó ideig, azonban a közelmúltban ismeretlen elkövetők megsemmisítették, és csak néhány rossz minőségű fotó maradt fent róla. A művet alkotója teljesen egyedi, a képzőművészetek körében mindeddig ismeretlen technikával készítette: apró radírdarabokból (melyeket késsel szeletelt) állította össze az objektumot. A szabályos kocka alakú építőelemek a kubizmus hatását mutatják. Az elemek csoportjai betűket formáznak, melyeket összeolvasva a GONOSZ  PLANKTON feliratot láthatjuk. A mű jelentése máig számos vita tárgyát képezi. A pusztán materialista szemszögből elemzők szerint a felirat S. J. Planktonra, a Spongyabob Kockanadrág című rajzfilmsorozat egyik negatív szereplőjére utal. Ebből a szemszögből a mű a 20. század eleji dadaizmus háborúellenességét viszi tovább, ugyanis Plankton a rajzfilmben állandó konfliktusban van a legtöbb szereplővel, és folyton a herkentyűburger receptjét akarja megszerezni, amely a tömegpusztító fegyverek szimbóluma. Jelenleg ez a legszélesebb körben elfogadott magyarázat. Azonban mások szerint a műnek van egy másik, sokkal mélyebb jelentése is, melynek értelmezéséhez ismerni kell keletkezésének körülményeit is. Eme magyarázat szerint a PLANKTON szó az osztály egyik tanulójára utal, az ő nevének erősen módosított anagrammája. Ennek a bizonyos személynek szerepét illetően számos eltérő magyarázat van jelen. A legegyszerűbb az, hogy a mű pusztán negatív érzelmeket nyilvánít ki. Ezt támasztja alá az, hogy az alkotás formavilága némileg hasonló Raoul Hausmann  A műkritikus című montázsához. Ugyanakkor létezik egy ettől eltérő értelmezés is, mely szerint a mű fő motívuma az érzelmek ambivalenciája és hevessége. Ennek bizonyítéka egyrészt az, hogy a düledező betűkből ítélve az alkotó felkavart érzelmekkel küszködhetett (melyek lehettek pozitívak, negatívak, vagy akár mindkettő); a betűk alatti pontozás nyomatékot ad az összhatáshoz, emellett egyes elemeken dobókocka-minta van, amely a véletlenszerűséget, a változást, a kiszámíthatatlanságot szimbolizálja. Eme elméletet támogatja még a dada felfogásának lényege is: „A gesztus fontos, nem a mű” – mondta Tristan Tzara, a zürichi dadaisták egyike. Ez a mondat igaz erre a tárgyra is. Bárhogy is legyen, eme műalkotás még sokáig meghatározó része lesz a 21. század neodadaista irányzatának.