Egy újabb bibliai témára épülő vers, egy ima. Tulajdonképpen ez a költő saját imája. A költőé, aki igazából most Jónás…
Babits egyik nagy álma az, hogy a halála előtt még tudjon valamit mondani. Valamit, ami hasznos, valamit, ami nem hiábavaló és felesleges, valamit, ami az emberiség hasznára válik.
Szerintem ezzel mindenki így van. Senki sem szeretne hiába élni. Senki sem szeretne úgy meghalni, hogy semmit sem tett le az asztalra. Mindenki szeretne valamit (hacsak egy kis apróságot, de akkor is) hozzátenni az egészhez. És ez így van rendjén. A sok piciből lesz egy kerek nagy valami. Az élet egyik alaptörvénye.
Nekem kifejezetten tetszik ez a Babits-mű. Talán 1) a téma miatt: még mindig szeretem Jónást. 2) nem tudom megmagyarázni, de valószínűleg a nyelvezete az, ami még megfogott. Megtanulni nem volt könnyű, a rím(telensége) miatt, kicsit át is szerkesztettem a dogában; de merje valaki azt mondani, hogy nem jobb az én verzióm…:D
Utolsó kommentek