Panka blogja:)

Na igen. Ez már tetszett. Valószínűleg azért, mert a Bibliában is Jónás könyve a kedvencem. És apa megírta Jónás történetéhez a dalszöveget, a 161. dicséret dallamára. Mellesleg erről tartottam kiselőadást kilencedikben (azon az órán találkoztam először a GO-tanárnővel), és tavaly meg órát tartottam a kilencedikeseknek. Most, hogy órán összehasonlítottuk a két Jónás könyvet, van egy olyan érzésem, hogy apa mindkettőt ismerte, mindkettőt felhasználva írta meg a szöveget. Majd megkérdezem.
Az órán azt mondtuk, hogy ez tulajdonképpen Babitsnak egy önéletrajza a személyes kötődések miatt. Lehet. Bár nekem nem ez jutott róla először eszembe. Hanem az, hogy azért dolgozott fel újra egy ilyen ismert történetet, mert nem lehet elégszer hangoztatni az embereknek, hogy hiába akarnak menekülni Isten elől, nem fog sikerülni nekik. Ha Istennek valami terve van velünk, azt úgyis végre fogja hajtani. (igen, erre is van egy személyes példám: apának esze ágában sem volt teológiára menni, aztán mégis…) Isten elől nem lehet csak úgy elbújni. Istennek nem lehet csak úgy ellentmondani. Ezért Isten.
Szóval nekem ez most kifejezetten tetszik. Közel áll hozzám a nyelvezte meg a mondanivalója, nem utolsósorban a stílusa is, és még nem is vers. 5-ös. :)