Ibsen Nórája nem tartozik a kötelezők közé, csak (melegen) ajánlott… Lehetett rá jelentkezni. Így visszaemlékezve csak azért választottam ezt, mert ofő azt mondta, hogy ne ezt olvassam. Csakazértis.

Anno, amikor elolvastam, felmerült bennem, hogy: oké, szép, szép, de miért kell elolvasni? Miért tartozik a fontos könyvek közé? Egyáltalán van valami mondanivalója?

Azóta (azt hiszem) rájöttem. Nóra egy rossz házasságban él. Ez keseríti meg mindennapjait. Ő mindent megtesz férjéért, ám Helmer csak kihasználja. Míg Nóra hamisít is férje egészségéért, addig Helmer azt akarja, hogy Nóra csak az övé legyen. Hát nem egy hosszútávra ítélt házasság… Illetve nem is házasság, csupán egymás mellett élés. Amikor Nóra visszaadja Helmernek a gyűrűjét, azt mondja, hogy ahhoz, hogy újra együtt legyenek nagy csoda kellene. Mégpedig az, hogy az együttélés házasság legyen.

És Nórának van bátorsága kilépni ebből a rossz házasságból. Akkor is, ha ez a korban nem volt elfogadott. Lehetne róla példát venni, és a halálraítélt házasságokat nem szenvedni tovább…