Gyorsan elrepült ez a hétvége is. Majd unalmas óráimban írok egy mátrai beszámolót (voltam a Rákóczi-forrásnál is), de most kifejezetten a mai napról írnék...

Reggel csöng a telefonom. Tök megörültem, hogy végre valakinek hiányzom... Szeretem, ha csak úgy felhívnak /felhívnának/. Viszont nagyon meglepődtem, mert a Sashegyi Dóri volt a vonal túlsó végén. Mondta, hogy tegnap hazajöttek (nem is tudtam, mert sohase ír emailt, csak akkor, ha én írok neki...), és lesz délután evezős Mikulás, és menjek el. Ok, meglátjuk, mert még köztünk van 170km...

Aztán délelőtt elzarándokoltam a Rákóczi-forráshoz, ettem egy csomó kökényt az erdőben ésatöbbi, ésatöbbi...

Délután hazafelé kidobtak a kocsiból a Helyőrségi előtt, mentem babázni.:) Olyan büszke vagyok magamra, ugyanis Sofi-baba már nem a második másodpercbe kezdett el üvölteni a kezembe... hanem inkább felfedezte a szemüvegemet.:) Aztán amikor megunta, jelezte, hogy jobban tenném, ha visszadnám a mamának.

Miközben én Sofit szórakoztattam, a Dóri felhívta Musitz tanárnőt, hogy a héten menne Anna-baba nézőbe, és vinne engem is... Két pici földszintes egy helyen... Már alig várom!!!