A részeg hajó c. versben a lírai én a hajóval azonosítja önmagát. A hajó meséli el életét. Kereskedőhajóként kezdte pályafutását (vagy inkább pályahajózását?), a folyón vontatják a tenger felé, azonban vontatóit megölik. Így magára marad, tulajdonképpen teljesen szabadnak érzi magát.
Sokan vagyunk így: miután kikerülünk szüleink, az iskola által felállított korlátok közül, amint betöltjük 18. életévünket totálisan szabadnak érezzük magunkat. „Fejünkbe száll a szabadság”, s olykor bizony ennek negatív hatásai is lehetnek. A felelőtlen döntéseknek mindig megvannak a következményei.
Bizonyos dolgokat aztán nem lehet meg nem történné tenni. Egyetlenegyszer lehet jól, vagy rosszul megcsinálni. Ahogy az ismert szám is szól: „Most vigyázz, hogy jól csináld, Mert a legapróbb hibád, Megbosszúlja önmagát.” Nem lehet visszatérni a gyermekkorba, s átélni újra azokat az élményeket, amiket anno. Nem tudunk visszamenni az időben és máshogy leélni az életünket. Egyszer megvolt az esély. Ja, hogy elbénáztad?! Az már a TE hibád, a TE felelősséged…
És nem biztos, hogy ilyenkor az a legjobb megoldás, hogy leönygyilkolod magad, vagy ha ezt nem mered tárt karokkal várod a halált, mert már az is jobb lenne… Igen, piszkos dolog tud lenni néha a lelkiismeret!