Nagyon érdekes, hogy Rimbaud milyennek látja a magánhangzókat. Érdekes, hogy ő az egyes hangokat azonosítja bizonyos színekkel. Az én fejembe minden betű fekete színű. Lehet, hogy ez a XXI. század követelményeinek köszönhető: Times New Roman, 12-es betűméret, 1,5-es sorköz, 2cm-es margó és lehetőleg fekete szín stb…
Nekem a hét napjainak vannak színei. (Igen, nem felejtettem el, hogy megígértem, hogy írok erről ;) ) Pl. ma sárga napom van. De akkor le is írom, hogy milyen színek között élek.
Hétfő: fehér
Kedd: kék
Szerda: citromsárga
Csütörtök: narancssárga
Péntek: zöldeskék
Szombat: barna
Vasárnap: fekete. (Nem azért, mert gyászolom a hétvégét, - bár ez is egy jó magyarázat - hanem mert nekem a vasárnap a templommal, a palásttal párosul. Igen, családi ártalom.)Aztán még a történelemleckéknek is színkódjaik vannak. Ez attól függ, hogy milyen színnel húzom alá a könyvben a fontos dolgokat, és a vázlatokat is azzal színnel dekorálom ki. Például Nagy Lajos zöld színű, míg Luxemburgi Zsigmond bordó. (vagy pont fordítva? Ezt a kettőt mindig keverem…) Ennek persze apa nem örül annyira, mivel ő nem érti, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: tudod a halványkékben..!

Komolyan mondom: titkosítani fogom a mobilszámomat... Ma este fél8-kor felhív Kálmán Attila, hogy a FŐSZERKESZTŐASSZONY-t keresi. Hát jó, hogy nem nyanyáz le rögtön... Sokkal aranyosabb az újságfőszerkesztő kisasszony (by GO-tanárnő). És mi jár annak, aki kiadja a telefonszámomat, mert kb. 2mp volt levenni, hogy ki volt az információgazda...:)