Az Új vizeken járok c. versét Ady 1905-ben írta, ez az Új Versek záródarabja. Gondolom nem véletlenül. Hiszen a vers arról szól, hogy a lírai én tovább akar menni, tovább akar lépni a Holnap felé. Nem érdekli, mit szól a környezete, bár ehhez azért egy kicsit győzködnie kell magát. Konkrét céljai nincsenek, az úti cél egész egyszerűen az ÚJ. Minden megfelel, ami nem szokványos, ami nem régi.

Az úton folyamatosan új dolgok tűnnek fel előttünk, amiket le kell győzni. Már korábban is megmondták egyes okos emberek, hogy az életben egyetlen biztos az, hogy változik. Mindig tartogat valami újat számunkra. Ezért nincs időnk unatkozni… legalábbis nekem. xD

A lírai én nem akar a tömeghez hasonlítani. Neki nem kellenek a mások által megálmodott álmok, a tucatemberek céljai. Ő különlegesnek és egyedinek tartja magát. Valami maradandót szeretne ezzel alkotni. Nem az átlagosok, a szürkék vezetője akar lenni. És mindegy neki, hogy a Szentlélek, vagy a korcsma gőze hajtja, segíti őt ebben. (Mondjuk szerintem ez azért nem mind1.) Az eszköz lényegtelen tervei eléréséhez. Hogy is van? A cél szentesíti az eszközt. Akár lehetne ez a közmondás a vers mottója…